Kőszeg Város Fúvószenekara

Kőszeg Város Fúvószenekarának rövid, áttekintő története, a kezdetektől napjainkig..

…Széchényi György püspök 1675. október 22-én a plébánia újjászervezése ügyében szerződést kötött a várossal. A szerződésből kitűnik, hogy a város 1675 előtt rendszeresen fizette a templomi énekeseket, orgonistákat, iskolamestereket, magyart és németet egyaránt. Sőt valamilyen hangszeres együttes is létezett, mert hegedűhúrra is adtak ki pénzt.

Nagy lendületet adott a barokk egyházi zenének gr. Nádasdy III. Tamás, aki Kőszegen 1715-ben alapítványt tett a városi toronyőrök szervezésére, akiknek feladatává tette a város két templomában való zenélést. Apja sárvári udvarában szerethette meg a fúvósok zenéjét, s amikor kőszegi házának ablakából pillantása a város déli kaputornyára esett, joggal hiányolta, hogy az ősi királyi városban nincsenek toronyőrök, nem hangzik fel a toronyzene. Kürtösök, trombitások szerződtetése a középkorban kizárólag uralkodói jog volt . Nádasdy Tamás kettős cél érdekében bocsátkozott tárgyalásba a várossal illetve a plébánossal. A toronyőrök a város szolgálatában adnák a szokásos kürtjeleket és muzsikálnának a városi ünnepeken, ugyanakkor a templomokban is zenélnének a vásár- és ünnepnapi nagymisén vagy más szertartásokon. Különböző ingatlanok eladásából befolyt összeg (2370.-Ft) éves 6 %-os kamatát ajánlotta fel a főúr a tornyosok javadalmazására. A város ugyanakkor szolgálati lakást biztosított a tornyosoknak a déli kapu emeletén, valamint egyéb természeti juttatást is kaptak. Nádasdy tehát megalapította a tornyosok intézményét. 

1715. november 5-én már játszottak a Szent Imre templomban a nagymisén. A gyakorlatban azonban a kezdeti években több bizonytalanság és pontatlanság volt a szolgáltatásokban. Nádasdy 1731-ben újra írásba foglalta az alapítvány részleteit, majd halála után örököse, Nádasdy Lipót gróf 1741-ben végérvényesen lefektette mindkét fél kötelességeit. Ez az írás száz évre alapszabálya lett a tornyosok intézményének. A tornyosmester köteles volt maga mellett tartani 4 zenészt, két segédet és két inast. A tornyosmesternek tudnia kellett játszani trombitán, harsonán, oboán, hegedűn és más, a tornyosokhoz köthető hangszereken. Templomon kívüli eseményeken, lakodalmon, csak a városbíró külön engedélyével muzsikálhattak. Kísérniük kellett a zarándokokat Rőtfalvára és Mariazellbe is. A város a részükre adott javadalmazás fejében azt kívánta, hogy a déli kapu tornyában őrködjenek, a megfelelő időben toronyzenét illetve kürtjeleket adjanak. Mivel a déli kapu tornyának nem volt nyitott erkélyfolyosója, a zárt tetőzetet megbontották és terasz-szerű karzatot építettek. Ettől kezdve naponta háromszor muzsikáltak: a 11 órai harangszó után, valamint este 8 illetve 9 órakor.

Zöld libériás öltözetben léptek fel, fehér harisnyát és félcipőt viseltek. A tornyosok megszervezését 1715-ben Paczel Keresztély német iskolamester hajtotta végre. A tornyosmesterek nevei megtalálhatók a városi jegyzőkönyvekben, de a segédek, inasok nevei már nem minden esetben, hiszen javadalmazásukat a tornyosmester vette fel és osztotta el közöttük. Talán leghosszabb ideig, ötven évig volt a tornyosok mestere Nykodém János , aki Csehországban született, a cseh dragonyosokkal érkezett Kőszegre 1826-ban és haláláig, 1876-ig volt tornyosmester. Halála után nem neveztek ki több tornyosmestert.

A tornyosok zenéje közel százéves virágzás után hanyatlani kezdett, s míg helyét mindinkább a Hangász-Egyesület, későbbi nevén a Zene-Egylet foglalta el, addig új zenei együttes bontakozott ki Kőszeg kaszárnyájában: a katonazenekar. Különösen nagy látványosságot jelentett a város számára a Kőszegre vezényelt 12-es morva-sziléziai vértesezred zenekara. A 24 fúvósból álló együttes tagjai szürke lovakon vonultak be a városba, élükön az üstdobossal. A vértesezredet később átalakították, zenekarát megszüntették, hangszereiket, kottáikat eladták. Id. Nykodém János tornyosmester az egész zenei felszerelést megvásárolta. Ugyanakkor a katonaságtól elbocsájtott és Kőszegen letelepedett zenészekből, valamint a tornyosokból új fúvószenekart alapított.

Nykodém halála után hanyatlott az egyesületi munka, előbb Krampol Richárd, majd Pohl Richárd próbálta újjáéleszteni a zenekart. 1892-ben Léderer Károly tűzoltózenekarrá alakította a fúvósokat.Lényeges javulás, sőt virágzás akkor mutatkozott, amikor Kováts Ferenc vette át a vezetést. Az új karnagy Kőszegen született, Kuntner János tanította meg különböző fúvós hangszereken játszani. 1894-96-ig Hajdúböszörményben dolgozott, ekkor írt egy Kőszegi indulót és ezt a városnak ajánlotta. Megbízatása után kezdte újjászervezni a fúvószenekart.
1952-ig vezette a kőszegiek zenekarát, az együttes eddigi történetében a leghosszabb ideig működött karmesterként.

A közel 100 éves történet innentől a más együtteseknél tapasztalható mederben folyt. Karnagyok jöttek-mentek, hol emberi, hol politikai csatározások miatt, sok név fordult meg a zenekar vezetésének élén. Horváth István, aki több szezonban is vezette a kőszegieket, és Budacker Gusztáv azok, akiket mindenképpen ki kell emelni.

1968. január 1-től lett Gréts Károly az új karnagy, kinek személyében nagy formátumú, kiváló tubaművész, -tanár állt a zenekar élén. Mindent meghangszerelt, ami aktuális, újszerű muzsika volt abban az időben. Kategóriákat állított fel: más a térzene, más a protokoll muzsika és megint más a komolyzenei koncert vagy a könnyű szórakoztató muzsika. Abban az időben ezzel a hozzáállással vívta ki mindenki elismerését a szakmában és a városban egyaránt. Kiváló pedagógus, nagyszerű ember volt, hatalmas munkabírással. A sors fintora, hogy aki eddig a legtöbbet tette a város zenei életéért, annak még lakást sem tudott adni a város, így aztán a magasabb egzisztencia, a nagyobb megbecsülés reményében itt hagyta szeretett zenekarát és Budapesten a Rendőri Ezred főkarmestere lett. Tragikus halálát a ma napig emlegetik a zenész kollégák, szeretetük a karnagy halálában és az ő emlékeikben mindig megmarad.

Maitz József zeneiskolai tanár, vadászkürtös fúvószenész vette át átmenetileg a zenekar vezetését, majd hosszas keresgélés után 1979-ben Csárics Sándor lett a zenekar karnagya, aki ezt a tisztet harminc évig tudhatta magáénak. Kiváló minősítések, külföldi utak, hazai megmérettetések , Kőszeg Fúvószenekara életének , újkori megújhodása ennek a korszaknak a legszebb emlékei. A karnagy hallásproblémái miatt azonban az utolsó 5-6-év már csak egyhelyben topogás volt. Sok más zenekar a megyében és azon túl meghaladta a kőszegi együttes színvonalát. Amikor a karnagy bejelentette, hogy az egészségi állapota nem teszi lehetővé a további karmesteri munkát, a zenekar más megoldás után nézett. A zenekar elnöke felkérte a Magyarországi Fúvószenekari Szövetség elnökét, Dohos László ezredest, segítse ki a krízisből az együttest. Kilenc hónapig tartott az együtt muzsikálás, a zenekar visszakapta önbecsülését, fantasztikus hangulatú koncertek, térzenék, próbák fémjelezték Dohos László munkásságát. De tudtuk, hogy ez nem tart sokáig.

2009.december 3-án állt először a zenekar élén Szilágyi Miklós végzős főiskolai hallgató és azóta ő a zenekar választott karnagya. Szoktuk mondani, hogy képességeink határait súrolja időnként, vagy mindig, az elénk tett kotta eljátszása, de inkább ezt vállaljuk, mint a csendes , langyos semmittevést.

Kiváló képességű, nagyszerű pedagógiai érzékkel megáldott fiatal ember áll a zenekar élén. Hatalmas lendülettel, fáradhatatlanul segít, javít, hangszerel, vezényel, dobol /hiszen nagyszerű dobos is mindemellett/ . 2013-ban a Debreceni Egyetemen Fúvóskarnagy szakán kitüntetéssel végzett Kőszeg Város Fúvószenekarának első egyetemi végzettségű karnagya Szilágyi Miklós.

A 2013. június 1-i koncerten az egyik zsűritag úgy fogalmazott a koncertet értékelve, ..így még nem hallott amatőr fúvószenekart játszani, ahogy ma este a kőszegiek muzsikáltak..”. A minősítés koncert fúvószenekari kategóriában Kiemelt Arany, azóta büszkén használja nevében az együttes a Kőszeg Város Koncertfúvószenekara kitüntető címet.

Reményeink szerint még sokáig.